A mi történetünk - Brigi és István

Ott végeztem a kozmetikus sulit, mellette dolgoztam, de sokat jártam haza, mert mindig is imádtam ezt a várost!

Aztán a szakma elvégzése után mégis Pesten ragadtam, ott találtam munkát, és párt is magamnak. 7 évig éltem Pesten, aztán a férjem kapott egy állásajánlatot, így a munka Szlovákiába szólította. Nem volt kérdés, én is költöztem vele.

Két évig éltünk Rimaszombatban, de az első évben én visszajártam dolgozni Salgótarjánba. Szóval első körben csak dolgozni jöttem, de aztán mikor megszületett az első gyerekünk, éreztük, hogy jobb lenne neki mégis itt.

Szóval 9 év távollét után, újra hazajöttem, most már a kis családommal. Nem bántuk meg! Azóta született még egy gyerekünk, és vásároltunk lakást is. Így egy jó darabig biztosan itt leszünk.

Emlékszem, mennyire jó volt itt gyereknek lenni, hogy szabadon jöttünk-mentünk, iskolába stb. Mégsem egy óriási város, biztonságban éreztem magam mindig. Bár az is igaz, hogy sajnos rengeteget változott azóta a város, sokkal kevesebb lehetőség van már kikapcsolódásra, utazásra stb. De mindennek ellenére szeretjük, még a férjem is, aki Pesti, de ő sem kedveli az állandó zajt, és nyüzsgést.

Nagyon remélem, hogy lesz még ez a város legalább annyira jó hely, mint mikor mi fiatalok voltunk! Remélem lát meg szebb éveket, és hall majd sok-sok gyerekkacagást.

Mert ez egy nagyon szerethető hely, nem mellesleg gyönyörű környezetben! Szóval, mi örülünk, hogy végül ide vezetett az utunk, és igyekszünk nyugodt és vidám gyerekkort biztosítani a kicsiknek itt.