Újra otthon... - Krisztina története

Olyan, mintha most is sulis kamaszként rónám az utcákat… mivel itt szinte alig változott valami 😊 ...na jó! …idősödtek az ismerős arcok 😉

Bárnából indultam, ott cseperedtem fel, majd a középiskolai tanulmányaimat Salgótarjánban végeztem, valamint az első munkahely élményét is Tarján adta meg nekem, melyre a mai napig jószívvel, hálával emlékszem.

A hegyek, erdők és a természet szeretetét, szinte az anyatejjel vettem magamhoz, már 3 évesen „kiugrottam” a Salgói várba, valamint rendszeres látogatója voltam a bárnai Nagy-kőnek és egyéb környékbeli „köveknek”. Kislányként a bunkerépítés, erdőbeli kalandozások, gombázás, bringázás volt a fő profilom 😊

20 évesen szárnyat bontottam és az első óvatos lépést Tarjánig tettem, aztán felbátorodtam és Budapestig meg sem álltam. Hivatásom és újabb tanulmányaim, majd egyre színesebb munkahelyi tapasztalataim alapján, úgy gondoltam, hogy én bizony Pesten fogok megöregedni, bár nem igazán kedveltük meg egymást az öreg fővárossal. Hazalátogatásaim is ritkultak, bár a 21-esen a Mátra vonulatainak látványa, mindig megdobogtatta a szívem és tudtam, hogy hamarosan otthon leszek. Talán a honvágy, a nagyvilági és belső utazásaim élményei és a munkahelyi „kiégéseim” is egy idő után ráébresztettek arra, hogy bizony én vidéken szeretnék otthon lenni.

Nagyon szeretek utazni, csak úgy lazán, minden luxustól mentesen, így volt szerencsém eljutni Balira, Indiába, Thaiföldre és még jó pár csodás helyre, azonban egyvalami közös volt minden utazás alkalmával, nagyon jó volt hazatérni, otthon lenni a családdal és értékelni azt, amim van.

Nagy hullámzások közepette, egyszer csak döntöttem és már a hirdetéseket böngésztem, aztán pikk-pakk már a lakásokat néztem élőben. Nagyon-nagyon hálás vagyok a családomnak, hogy mellettem voltak és támogattak, és azoknak az embereknek is hálás vagyok, akiket a költözés során/után ismertem meg. Szerencsés vagyok, mert szinte az első pillanatban tudtam, hogy megtaláltam az én kis békeszigetemet, amit azóta is így hívok.

2019. novemberében (pont 20 évre a felköltözésem után), aláírtam az új otthonom szerződését, és 2020. március elsejével visszaköltöztem Salgótarjánba 😊

Az első hidegzuhany, az érzés, hogy idegen vagyok, bár itthon vagyok 😊 aztán átlendültem a holtponton és élveztem azt, amiért hazajöttem. Csend, természet, család, nincs rohanás, jó levegő -legalábbis Pesthez képest 😊-. Nagyon igaz rám az a mondás, hogy „ha az utadon vagy, akkor mindent segítséget megkapsz”. Nagyon kedves embereket ismertem meg a környezetemben, nagyon szeretem a helyet, ahol élek. Látom a Salgói várat, a Pécskőt, fák és hegyek vannak körülöttem, csicseregnek a madarak, még a kemény hegymenet sem tántorít el, boldogan caplatok fel és le az utcákon, variálom a hazautat, olykor még kitérőt is teszek, hogy lássam a város fényeit és a naplementét. Vaddisznók, szarvasok grasszálnak este az erkélyem alatt, tavasszal „ökobioorganikus” ébresztőm - harkály koma - csatornazúzására, ugrok ki az ágyból. Az első alkalom sokkoló volt, neki és nekem is 😊, de aztán összebariztunk.

Nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy itt még ajánlások útján, vagy ismerős-ismerőse vonalon szuper szakembereket, segítőket talál az ember lánya, szemben a pesti vadidegen szakemberekkel.

Szeretem újra felfedezni Tarjánt, mivel rájöttem, hogy alig ismer(t)em és rengeteg látnivaló van a környékén is, pl. ebben nagyon sokat segített a Völgyváros nyári játéka. Mivel Pesten megtapasztalhattam, hogy a közösségnek milyen ereje is tud lenni, álmomban sem gondoltam volna, hogy hasonló építő közösségek vannak Tarjánban is. Nagy örömmel olvasom az ezekről szóló FB posztokat, illetve jó érzés látni/tudni, hogy vannak emberek, akik a szívükön viselik a város sorsát. Szinte minden megtalálható itt számomra, ami a fetöltődésem szolgálja, pl. jóga stúdió, fitnesz terem, masszázs kuckó, színház, mozi, könyvesbolt, kávézó, kézműves pékség, piac és még lehetne sorolni, de a legfontosabb természetesen a természet.

…És igen, túlnézve a rózsaszín nosztalgia szemüvegen, elfogadva, hogy vannak hibák, hiányosságok, bosszantó dolgok is, igyekszem az emberi(bb) oldalára fókuszálni a városnak, hiszen hazajöttem ez az otthonom és ahogy egy kapcsolatban is vannak kibillenések, úgy itt is a kompromisszumos megoldásra érdemes törekedni.

Vannak kihívások, hiszen egy teljesen új városi közösség tagja lettem, új problémákkal, feladatokkal és folyamatos változásokkal, egy igazán embert próbáló időszakban. A munkám miatt, a home office mellett, időszakosan még ingázom Budapest és Salgótarján között, azonban itt is pozitívum volt számomra, hogy pl. a volánnál van expresszjárat, illetve ide is el-el téved az Oszkár 😊 Az külön öröm, hogy autóval nagyon jól lehet haladni, így a barátaim szívesen látogatnak meg. Nagyon szeretik a környéket, így mindig felfedezek velük, egy-egy régi/új helyszínt.

Szerencsére, sikerült egy csodás kis közösséget találnom, ahol jó érzés lenni, barátkozni. Számomra a jóga/meditáció az, ami a szükséges pluszt megadja ahhoz, hogy pl. egy költözést, átalakítást, új élet kialakítását, pandémiát 😊 rugalmasan tudjak kezelni.

A legújabb „kalandom”, hogy beneveztem „vidéki bénázónak”, ugyanis megleptem magam egy kis telekkel, mivel az erdei séták alatt beleszerettem a somlyói telkekbe 😊 Háááát, ugyan ködösen, de derengenek gyerekkorom kertbéli kapálásai, bár anyukám szerint ezt ne emlegessük… és él egy elképzelés bennem a jövőbeli kertemmel kapcsolatban, azonban hosszú és rögös még az út odáig. Ugyanakkor imádok kint lenni és tenni-venni, bénázni 😊 Szeretek itt élni, hazataláltam.