Szép kilátások - Eszter és János

Ebből és a korábban megfogalmazott igényeinkből fakadóan három út állt előttünk:

• Odaköltözünk valamelyikünk szüleihez és a meglévő házat bővítjük,

• Veszünk egy önálló családi házat, amit felújítunk és az igényeinkre alakítunk,

• Vagy keresünk egy telket és arra megépítjük álmaink kacsalábon forgó palotáját.

A szülőkkel való együttélést hamar kihúztuk a listáról, mert ugyan nagyon szeretjük őket, de bizony szeretjük a függetlenségünket is. Így tartanánk magunkat a szóláshoz: “Az anyós jobb ha nem tud átjönni papucsban…”

Elindultunk hát a két másik úton meglévő és felújítandó házakat valamint építési telkeket keresni.

Ingatlanhirdetési oldalakat kerestünk fel, böngésztük a kínálatot és azt találtuk, hogy Salgótarjánban nagyjából 160 db eladó lakás, 90 db eladó ház és 17 db eladó telek volt. Nem is rossz kínálat, de mi emellett nem voltunk restek és nyakunkba vettük a várost – úgy is szeretünk túrázni – hogy személyes benyomásokat is gyűjthessünk az egyes városrészekről, amiket később különböző szempontok szerint rendeztünk, hogy melyik helyen lenne nekünk jó vagy kevésbé jó lakni.

Városi sétáink során észrevettük, hogy számos olyan házon és telken is kint van az eladó tábla, ami nincs is fent a neten. Egy-két ilyen helyen érdeklődtünk is, egyrészt magáról a házról, másrészt, hogy miért nem hirdetik ingatlanos oldalakon. Azt a választ kaptuk, hogy szívesebben adnák el olyannak az életük munkájából felépített, dédelgetett, de most már számukra túl nagy házat, akit ismernek vagy egy ismerős ajánl nekik. Ezen felbuzdulva mi is megkértük tarjáni kapcsolatainkat, hogy ha látnak vagy hallanak egy nekünk való eladó házról, akkor mindenképp szóljanak.

Építési telek oldalról sajnos elég szűkös volt a kínálat. A neten lévő 17 telekből 5 db csak nagyobb beruházásokra, társasházakra vagy ipari célra szánt ingatlan volt. A megmaradt 12 telekből pedig a lokáció és a méret alapján csupán kettő maradt nekünk tetsző, így azokat személyesen is felkerestük.

Már egészen a kezdetektől elhatároztuk, hogy fűtési szezonban látogatjuk meg a helyszíneket, mert így jobb eséllyel ki tudjuk szűrni, hogy fűtenek-e a környéken rossz minőségű tűzifával, vagy ne adja ég háztartási szeméttel.

Az egyik versenyző telket ezért is engedtük el. Egy domb legaljában helyezkedett el, és amikor ott jártunk, az egyik szomszéd éppen fát vágott és ugyan bőszen mondta, hogy nem miatta áll a füst az utca alján, hanem a szomszéd széntüzelése miatt, inkább nem kockáztattunk meg későbbi konfliktusokat. Valamint kaptunk egy „fülest” is, hogy a telek melletti háznál kutyákat tenyésztenek, ami szintén nem egy illatos és csendes munka.

A másik telekbe viszont első látásra beleszerettünk. Félreeső, erdős helyen található, nincs átmenő forgalom, szépen gondozott gyümölcsös, egy hatalmas fűzfa, mely alatt piknikezni lehet. Még egy kis ház is volt rajta, amit bővíthetünk, vagy János álmát beteljesítve egy vendégfogadós, bulizós hellyé alakítjuk át. Első látogatásunkkor mókusok szaladgáltak, madarak csiripeltek, lágy szellő lengedezett. Micsoda idill…

Rögtön szóltunk a szüleinknek, hogy ezt látniuk kell.

És kellett is látniuk, mert az ő kritikus szemük kellett ahhoz, hogy rájöjjünk a 2000 m2 telekterület túl nagy a számunkra, csak a körbekerítése egy kisebb vagyon lenne, ráadásul ez is egy hegyoldal aljában van, pont egy vízmosás mellett, tehát esőzés után mindig a telek aljában gyűlne össze a hegyről lejövő föld, gallyak, levelek… és nagyjából minden ami egy erdőben fellelhető.

Felhívták a figyelmünket arra is, hogy elég sok a vaddisznó túrás a telken és azt a szomszédok is megerősítették, hogy a vadon erőteljesen magáénak érzi a környéket. Valamint az a gyönyörű fűzfa sem épp a legkevesebb munkával járó növények közé tartozik, az év nagy részében takarítani kell a leveleket miatta.

Rengeteg időbe és pénzbe kerülne a terület gondozása és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy az elsőre vonzónak tűnő félreesősége miatt egy építkezés során a teherautók sem tudnák megközelíteni és bevinni az építőanyagot.

Szomorú szívvel, de sajnos ezt is el kellett engednünk.

Több szóba jöhető építési telket nem találtunk, úgyhogy jött az első – de valószínűleg korán se az utolsó – kétségbeesésünk.

Sajnos használt ház fronton sem találtunk olyat, ami igazán meggyőzött volna minket. Engem nagyon zavart, hogy nem tudom, hogy milyen vezetékek és hol mennek a falakban – enyhe szakmai ártalom – János pedig nem látta meg bennünk a vágyott funkciójú helyiségeket és aggódott a komoly átalakítási költségek miatt, amiből - összeadva a vételárral - már lassan egy új házat is fel lehet építeni.

Így álltunk hát 2020 év végéhez közeledve. Tudtunk, melyik városban szeretnénk lakni csak azt nem tudtuk, hogy pontosan hol.

Egy családi ebéd során aztán felhívta a nagypapám a figyelmünket a szüleim utcájában lévő telek szerű, valamikor még gyümölcsösként működő, ma már inkább csak susnyásra. Fogtuk hát a túracipőnket és lesétáltunk a telekhez.

Lám, micsoda szép fekvés és panoráma! Látszott róla a Salgói vár és a város egy kis része is, körbe szépen zöldellő dombok, a szomszédok csendesek, a környéket is ismerjük, tiszta levegő. És bár vízmű telep mellett van, földút vezet a telekhez, az egész egy áthatolhatatlan bozótos, de még az is komoly vita tárgyát képezte, hogy a csupán 200m-es távolsága a szülői háztól az még papucsos táv vagy már nem az. Akárhogy is de beleszerettünk és úgy döntöttünk ennek utána kell járni. A legnagyobb probléma viszont az volt, hogy nem tudtuk kinek a tulajdona, illetve építési telek-e egyáltalán.

Némi kutakodás után sikerült kideríteni, hogy a területet azon a nyáron vonták be építési teleknek és hamarosan pályázatot fognak kiírni a megvásárlására. Türelmesen vártunk, heti rendszerességgel látogattuk az önkormányzat ingatlankezelője - a Salgó Vagyon - honlapját, nehogy lemaradjunk róla amikor kiírják a pályázatot.

2021 márciusában eljött a mi időnk és ajánlatot tettünk a telekre. Sajnos azt nem tudjuk, hogy mennyire volt szoros a verseny, de szerencsére a mi pályázatunk nyert és ezért megvásárolhattuk az új otthonunknak helyet adó földet.

A közel másfél éves lakóhely keresési kalandunk ezzel végéhez ért, de most új fejezet kezdődik, ahol a tervezésé lesz a főszerep.

Eszter és János, 2021.10.19.